»  köszöntő
»  csapatunkról
»  névadónk
»  csapatnapló
»  Zsiga bá'

»  testvércsapatunk
»  alapítványunk
»  fenntartó testület

»  elérhetőségeink
»  foglalkozások rendje

»  érdeklődőknek

Támogassa csapatunk alapítványát adója 1%-ával!

Örökös parancsnokunk, Zsiga bá'


Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.

Gergő   Gyula bá'   Kriszta   Kata   Zoli   Szabolcs   Norbi   Nóri   Zsofka   Sanyi   Lajos bá'

Szervusz, Testvér!


Nemrég hallottam valakitől, hogy az emberek a nagyon jóra szoktak csak emlékezni, a semleges dolgok elhalványulnak. Hát én soha nem fogom elfelejteni Zsiga bát.

Hogy mi jut eszembe Zsiga báról, azt lehetetlen lenne megfogalmaznom, számomra ő mindig is egy fogalom - és ez nem túlzás. Aki velem együtt ismerte, jól tudja miről beszélek, ha ezt a kifejezést használom: ezerarcú. A szó jó értelmében, természetesen. Az ember mindig tudta hányadán áll, hiszen sosem mutatott mást, egyszerűen csak azt, amit gondol. Túlnyomó részt jókedvűen irányította a csapat életét, de ha kellett, bizony keményen megregulázta a rendetlenkedőket. Ám mindig csak nevelő célzattal, igazságosan, csak akkora mértékben, amennyire szükséges. Persze ilyenkor tartottunk tőle, még rover fejjel is: mikor éjfélkor még javában trécselünk és felhangzik egy 'Pszt! Jön Zsiga bá'!' - hát ekkor mindenkiben megfagy a vér. Aztán reggelre, az ébresztőnél már csak egy vidám 'Aki éjjel legény, az legyen nappal is legény!' frázissal szoktunk általában gazdagabbak lenni, ami aztán lassan szállóigévé vált. Ha volt is méreg, az mindig gyorsan el is szállt.

Zsiga bá' nagyon szerette a viccet, hamar felvidult egy-egy poén hatására, ám volt, amiben nem ismert tréfát. Nem díjazta sosem a lazaságot, tunyaságot, nemtörődömséget, hazugságot: igazából mindent fel lehetne sorolni ide, ami nem cserkészies. Napi 24 órában, évi 365 napon át cserkész volt: szóval, tettel. Sokat tanultunk tőle, beleértve a gyakorlati dolgokat is. Hogyan lehet ilyen-olyan létesítményt felépíteni, hogy lehet kényelmesen átvészelni egy hideg éjszakát, tüzet rakni esőben-hóban, hogyan lehet alkalmi sátrat készíteni esőkabátból és még sorolhatnám. Ezeket egyátalán nem tartotta haszontalannak, ahogy mondani szokta: 'Gyerekek, sosem lehet tudni mikor lehet szükség rá.'. Megtanította felhasználni, saját oldalunkra fordítani a környezetet, legyen akármilyen problémás, mostoha is. Rengeteget mesélt tapasztalatairól, élményeiről, miközben bennünket is felejthetetlen emlékekkel gazdagított a számtalan tábor során, nem beszélve a Helemba szigetről vagy a Buvatról.

Nem különböztetett meg senkit (még saját fiával sem bánt különbül a táborokban) és ugyanolyan jól szót értett a 8 évessel, mint a 18, sőt magasabb korosztályú fiúkkal-lányokkal. Mindig szívesen fogadott, akármivel mentünk hozzá: sátrat, felszerelést kérni, megbeszélésre vagy csak úgy, látogatóba. Ilyenkor személyes megtiszteltetésnek vettem, mikor így köszöntött: 'Szervusz, testvér!'. Néha úgy tűnt Zsiga bát mindenki ismeri és ő is ismer mindenkit. Ha pedig akkor találkozott valakivel először, pár perc beszélgetés után egy kívülálló hajlamos volt azt hinni, hogy ezer éve jóbarátok. Őszinte érdeklődéssel volt mások iránt.

Habár az évek során egyre jobban kifárasztották a csapat körüli teendők, mégis mindig fiatalosan vette az akadályokat. Volt eset, hogy legnagyobb megrökönyödésemre elkérte a kismotoromat egy körre, berúgta és elviharzott vele. Fogékony volt az újra, nem vetette el az új ötleteket, amelyekhez már 'öregnek' tartotta magát, hanem inkább tanácsot kért egy hozzáértőtől: mit lehet a dologból kihozni, mire jó. Sőt, például ő maga sürgette a csapathonlap létrejöttét. A számítógéphez is biztos kézzel nyúlt: az írógépet lecserélte billentyűzetre és nyomtatóra, megszokott látvány volt az is, hogy pasziánszot játszott a gépen. Érdekes volt sms-t kapni is tőle.

Az Évkönyv utolsó írásában lehet olvasni egy játékos utópiáját a csapat egyik 21. századi táborozásáról 'Igaz történet (lehet)' címmel. Ebben Ács Robi a csapat parancsnoka, és amint hallottam hamarosan őrsvezető is lesz. Vannak segédtisztek. Zsiga bá' egy ideje figyelmének egyre nagyobb részét szentelte a csapat továbbvitelének előkészítésére, a dolgok rendbetételére. Mint a mesebeli király, Zsiga bá' mindent rendben akart tudni, mielőtt átadja a királyságát. Gondoskodott az utánképzésről: most rajtunk a sor. Én hiszem, hogy mint ahogy BiPi után a cserkészet, úgy fog fennmaradni ez a csapat is.


Ribarits Gergely


 
     
 
© 1990-2017 Morajlás Holding.   ::  ® Minden jog fenntartva.   ::  impresszum   ::  design by MorajWeb & WaszilSoft