»  köszöntő
»  csapatunkról
»  névadónk
»  csapatnapló
»  Zsiga bá'

»  testvércsapatunk
»  alapítványunk
»  fenntartó testület

»  elérhetőségeink
»  foglalkozások rendje

»  érdeklődőknek

Támogassa csapatunk alapítványát adója 1%-ával!

Örökös parancsnokunk, Zsiga bá'


Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.

Gergő   Gyula bá'   Kriszta   Kata   Zoli   Szabolcs   Norbi   Nóri   Zsofka   Sanyi   Lajos bá'

Köszönök mindent...


Sokat gondolkodtam, vajon milyen szavakba öltöztetve lehet leírni azt a dolgot amit az elmúlt évtized történései alatt keresztül mentünk? Emlék, melyet Parancsnokunktól kaptunk, egy életre szól!

Nem tudok kimondott történetet leírni inkább, ami gondolataimat megragadja, néhány mondat, néhány kisebb szituáció, amely vele történt. Emlékszem! Talán nem fontos leírnom hány éves voltam, nem is tudnám igazán, valamilyen ügyből kifolyólag néha túlságosan szigorúnak véltem szüleim bizonyos szidalmait és az ezzel járó következményeket... stb. (úgy gondolom gyerek fejjel sokan voltunk már ilyen helyzetben) Ekkor úgy gondoltam, a Parancsnokomhoz fordulok tanácsért amit jópár ízben megtettem már. De mikor mindegyik alkalommal csak azt mondta:
-Jól van Korpa: Apádat csak bízd rám! Megoldjuk!
Vagy azt hogy:
-'Azért vagytok fiatalok, hogy mindent hülyén csináljatok' -majd ezt kézlegyintés kísérte. A számát nem tudom mennyiszer mondta. Bizony sokszor kerültem vagy kerültünk már olyan helyzetbe, amit gyerekfejjel az ember kilátástalannak ítélt, de ő megoldást talált! Nem tudom vajon nem járna-e érte cserébe valami? Tudom, nem kért cserébe semmit. De mégis, annyira hiányosnak találom az egészet. Sajnos, az ember mindig utólag okos.

Bár csak jönne egy levél, mely feladó nélkül ért célba és az állna benn, hogy aki akar most még beszélhet vele utoljára a foglalkozáson. Csak annyit mondanék neki:
-KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖK MINDENT!!!
Bárcsak lenne egyetlen alkalom, mikor megmondhatnám neki! Hát igen, ez az utóbbi gondolat sokunk fejébe megfordulhatott már?! Szinte magam elött látom, mikor háborús élményeit mesélve cserkészek egész serege veszi körül, akik tátott szájjal hallgatják az igaz történelmet. Sokáig lehetne még sorolni mindazokat a történeteket, amelyekkel életünket színesebbé, gazdagabbá tette áldozatos munkájával mind a foglalkozásokon, mind pedig a kirándulások alkalmával.

Hogy tisztán látom a dolgokat az egyelőre még túlzás,de merem hinni, hogy akárhányszor mondani szeretnénk neki valamit, azt mindig meghallja. Utunkat végig követve hiszem most is itt van: örökös Parancsnokunk, Zsiga bácsi.


Örök emlékül: Szabolcs


 
     
 
© 1990-2017 Morajlás Holding.   ::  ® Minden jog fenntartva.   ::  impresszum   ::  design by MorajWeb & WaszilSoft