»  köszöntő
»  csapatunkról
»  névadónk
»  csapatnapló
»  Zsiga bá'

»  testvércsapatunk
»  alapítványunk
»  fenntartó testület

»  elérhetőségeink
»  foglalkozások rendje

»  érdeklődőknek

Támogassa csapatunk alapítványát adója 1%-ával!

Örökös parancsnokunk, Zsiga bá'


Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.

Gergő   Gyula bá'   Kriszta   Kata   Zoli   Szabolcs   Norbi   Nóri   Zsofka   Sanyi   Lajos bá'

Zsiga bá' hazament


Sokan vagyunk kunszigetiek, akik ismertük. És akik ismertünk, mindannyian szerettük és tiszteltük őt. Ezért sújtott bennünket szomorúsággal hír: életének 70. évében, 2003. január 30-án elhunyt Tóth Zsigmond, a győri 708. sz. Rómer Flóris Cserkészcsapat örökös parancsnoka. Sírján a cserkészek 'hazamentem' jele, ami jelzi, hogy visszatért teremtőjéhez.

Zsiga bá' volt az, akit 1993-ban megkeresett Füsi Renáta és Horváth Roland azzal a szándékkal, hogy Kunszigeten cserkészcsapat alakulhasson. Ő pedig mindent megtett azért, hogy ez megvalósulhasson, hiszen mindenben számíthattunk rá. Még arra is hajlandó volt a kunszigeti cserkészetért, hogy Vámosszabadiról évekig minden héten eljött falunkba foglalkozást tartani. Minden kunszigeti cserkész az őáltala vezetett csapat tagja volt 2001-ig.

A foglalkozásokon, táborokban, de akár a személyes találkozások, beszélgetések alkal-mával is rengeteget tanulhattunk tőle. Azt, hogy bízzunk saját magunkban, hogy fogadjuk el az építő kritikát. A cserkészet célja volt az ő célja is: emberebb emberré, magyarabb magyarrá akart bennünket formálni.

Zsiga bá' képes volt arra, hogy megtalálja közös hangot egy saját magánál 50-60 évvel fiatalabb korosztállyal, ráadásul úgy, hogy a tiszteletlennek és lustának bélyegzett korosztályunknak bebizonyította, hogy mi is képesek vagyunk egymás és mások tiszteletére és a munkára, legyen az önálló vagy közös.

Nemcsak a gyerekekkel tudott remekül szót érteni, de a szülőkkel is nagyon jó volt a kapcsolata. A táborokba a szülők is nyugodtan engedték el a csemetéiket, hiszen tudták, hogy parancsnoksága alatt rengeteg jót tanulhatnak a lányok és fiúk. Azt, hogy hogyan boldoguljon egy gyerekekből álló csapat a mindennapi életben a természetben, ha nincs mellette a szülő. Példamutatásával, tanácsaival vagy éppen a jellegzetes fejcsóválásával is arra próbált meg rávenni minket, hogy mis is tekintsük a cserkésztörvényeket életünk irányelveinek, ahogyan azt ő is tette mindig. A cserkészetet eszköznek tekintette, amely megtanítja a gyerekeket, fiatalokat arra, hogy hogyan érdemes élni.

Nyugalmazott katonatisztként tíz éven keresztül odaadóan volt parancsnoka Győr legnagyobb csapatának és hét évig Kunsziget cserkészrajának. Miután önálló csapatunk megalakult 2001-ben, a kunszigeti cserkészeket továbbra is testvércsapatukként tartják számon a győriek.

Betegsége tudatában is vállalta a 2002-es nyári tábor parancsnokságát, szervezését, irányítását, ami nem kis feladat, ha figyelembe vessük, hogy 70-80 cserkészről van szó, a hatévestől a huszonnyolc évesig. A tábor végén úgy vontuk le a zászlót, hogy mi csak féltünk tőle, ő pedig talán már tudta: ez volt az utolsó. Szinte egészen a haláláig a cserkészcsapat parancsnoka maradt, s még arra is maradt ereje a betegséggel való küzdelem mellett, hogy a csapat életét irányítsa.

Temetése szűk családi körben történt. A cserkészek február 15-én látogatták meg a sírját Kemenes-szentpéteren, ezt szintén ő akarta így. Mi sajnos nem tudtunk elmenni, de még a tavasszal mindenképpen szeretnénk eljutni oda.

Már soha nem hallhatjuk, amikor füttyszóval gyülekezőre hív minket. Nem hallhatjuk többé a történeteit arról, amikor traktoros volt, amikor Moszkvában volt, vagy amikor az alföldi homokdűnék között voltak gyakorlaton. Nem halljuk többé énekelni, de biztosan a fejét fogja majd, ha megint hamisan, túl halkan vagy túl lassan éneklünk. Biztos vagyok benne, hogy fentről továbbra is figyelni fog bennünket. Kíváncsi tekintetével várja, hogy Pap Zoltán parancsnoknak is éppúgy szót fogadunk-e majd, mint neki. Mosolyával és fejbólintásával nyugtázza, ha valaki jól csinál valamit, csóválja a fejét, ha rosszul.

Mindannyiunkban mély nyomot hagyott. Abban is, aki már nyolc-tíz éve cser-kész és abban is, aki csak egy éve az.
-Ides gyerekeim - mondaná, most már nélkülem kell boldogulnotok.
-Zsiga bá', aki ilyen parancsnoktól tanulhatott, annak biztosan sikerülni fog.

Az 1705. sz. Szent Lőrinc Cserkészcsapat és a már nem aktív kunszigeti cserkészek nevében:


Bábics Norbert


 
     
 
© 1990-2017 Morajlás Holding.   ::  ® Minden jog fenntartva.   ::  impresszum   ::  design by MorajWeb & WaszilSoft