Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.
Gergő
Gyula bá'
Kriszta
Kata
Zoli
Szabolcs
Norbi
Nóri
Zsofka
Sanyi
Lajos bá'
Végy egy pohár vizet...!
Én nem egy anekdotát szeretnék elmesélni nektek, ami Zsiga bácsival és velem történt, mert úgy hiszem ezek sokasága amúgy is gazdagítani fogja az újságot, hanem egy érzést, amire Ő tanított meg engemet.
Az első táborom Csáfordjánosfán volt 1994-ben, ahol mint kis zöldfülű vettem részt, s igazán nem ismertem még Zsiga bácsit, mert az Ágota volt a lányok rajvezetője, én inkább a kicsinyeimmel foglalkoztam.
Egyik nap egy hosszabb portyára indult a csapat. S mint most is rendesen, voltak közte olyan hanyag cserkészek, köztük én is, aki nem vitt sem élelmet, sem vizet. Mi természetesen a mások vízadagjára jártunk, csökkentve az ő véges készleteiket, ami ezt igazolva hamar el is fogyott. Az egész napos portya után hazatérve mindenki rohant a csapok felé, hogy a szomját enyhítse. Ekkor odajött Zsiga bácsi, és elmesélte, hogy amikor katona volt, ki volt porciózva mindenkinek a étel, és vízadag. Ezt be kellett osztani, hisz nem volt több, sőt néha még annyi sem. S ők a szomjukat úgy enyhítették, hogy kitették maguk elé a vizet, és a víz puszta nézésével megittasodtak. Mondta, próbáljuk ki. A nagyobbak bementünk a étkezősátor hűvösébe, s az asztalra magunk elé tettük a vizet. Vártunk öt percet. Már nem kínzott a szomjúság. Legyűrtük.
Mindezt csak azért írom, ha majd portyára, túrára indultok, s elfogyott az élelem, kifogyott a kulacs, s testetek elfáradt, ne csüggedjetek! Vegyetek mély lélegzetet, és menjetek tovább, hisz van még ott tartalék!
Az erőd sosem hagy el, esetleg csak az akarat!
Kata