Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.
Mindenkinek általában két nagyapja van. Ez alól én kivétel vagyok, ugyanis nekem három nagyapám van, de már csak a szívemben.
Hét és fél éves voltam, amikor az első cserkésztáboromban, a Helemba szigeten részt vettem. Kicsi, szeleburdi és cserfes leányzó voltam. Egyik nap éppen Zsiga bával beszélgettem, már nem is tudom pontosan miről, de a végén oda lyukadtunk ki, hogy nekem már csak egy nagyapám van, mert amikor én még meg sem voltam, meghalt az apai nagyapám. Ekkor egy kissé furcsa ötletem támadt, de hát minden hét és fél évesnek vannak furcsa gondolatai, és azt mondtam Zsiga bának:
- Legyen Zsiga bá' a nagyapám, hogy nekem is kettő lehessen, mint másoknak!
Zsiga bá' ezen - nem úgy mint a többi felnőtt - csak mosolygott, és azt mondta, rendben.
Időközben eltelt tíz év, de Zsiga bá' sosem felejtette el, hogy mit ígért nekem: a nagyapám volt mindvégig.
Zsofka
