A rovásírás a magyar műveltség egyik legrégibb, ma is élő emléke. Legismertebb változata a Székelyföldön még ma is használt székely-rovásírás.
A betűket késsel vésték (rótták) a fába elődeink.
A rovásírásnak két írásiránya is helyes: balról jobbra, vagy jobbról balra is írhatjuk, de a betűket mindig az írásiránynak megfelelően kell írni
(tükrözéssel).
A betűknek elég sok változata ismert és volt használatos, azonban fő jellemzőik megegyeznek minden változatnál.
Így például a fába rótt betűk inkább egyenes vonalakból állnak, hiszen könnyebb őket a fába vésni, míg a papírra
írt betűk között több az íves forma. Eltérő lehet a vonalak dőlésszöge, például a "d" betűnél. Az "ly" pedig lehet
akár egy kör, közepében egy ponttal, vagy egy sarkára állított négyzet, ferde vonallal áthúzva.
A rovásbetűket nagyon jól lehet összeilleszteni, és úgynevezett
ligatúrákat készíteni.
Ezzel helyet takaríthatunk meg, és az íráskép is sokkal szebb lesz. Egy példa erre a "nap" szó, ahol a három betűből lesz egyetlen ligatúra:
A rovásírásról bővebben a következő linkek alatt olvashattok:
