Ezzel az oldallal szeretnénk emléket állítani csapatunk örökös parancsnokának, Tóth Zsigmondnak. Itt elolvashatjátok, hogyan emlékeznek tagjaink Zsiga bá'-ra.
Elment. Nem, nem jól mondom: Hazament.
Nem szervez nekünk tábort, nem mondja, hogy Aszentségit!, meg hogy béka, és azt sem, hogy Pápaszemes Kígyó. Nem hallhatjuk az Amikor traktoros voltam… és az Amikor Moszkvában jártam… kezdetű történeteit sem, nem meséli többet a katona élményeit, és nem vezényli a közös tüsszentéseket.
De ettől még itt lesz, itt, minden foglalkozáson, minden zászlófelvonásnál, minden ünnepségen.
Ahogy József Atya mondta, nekünk áldozta kényelmes nyugdíjas napjait. Fáradtságot, időt nem kímélve tartotta egybe a csapatot és ezzel életre szóló útravalót, barátokat adott mindanyiunknak.
Most, hogy magunk maradtunk úgy adhatjuk neki a legtöbbet, hogy tovább megyünk az általa kijelölt úton. Szerintem, akkor lenne a legboldogabb, ha látná hogy nélküle - illetve rá emlékezve és tanításait megfogadva - is működik a Rómer Flóris cserkészcsapat, még sok cserkészpalántának adva iránymutatást és kalandokkal teli 'úticsomagot'.
Nóri
